A nő, aki egy óra alatt megtanított arra, hogy néha a kezemmel is gondolkodnom kell
Demcsák Zsuzsa a Sales Mindsban – és az a bizonyos pofon, amiért évek óta jelentkeztem.
Több mint húsz éve kommunikálok hivatásszerűen. Kérdezek, figyelek, beszélgetéseket vezetek. Azt hittem, ismerem a szakma legtöbb trükkjét.
Aztán leült velem szemben Demcsák Zsuzsa.
És elegáns mozdulattal elkezdte lebontani azt a magabiztosságot, amit két évtized alatt építettem fel.
Nem azért, mert többet beszélt nálam. Hanem mert olyan dolgokat mutatott meg a kommunikációból, amelyek egész idő alatt ott voltak a szemem előtt. Csak éppen nem láttam őket.
Zsuzsa számomra a kommunikáció David Copperfieldje. Azzal a különbséggel, hogy ő nem eltünteti a titkot, hanem felfedi.
És amikor megteszi, az embernek csak egyetlen gondolata marad: Te jó ég! Ezt eddig miért nem vettem észre?
Az első lecke: a kezed néha hangosabban beszél, mint a szád
Zsuzsa a gesztikuláció fontosságáról mesélt. Arról a különös nyelvről, amelyet valamennyien beszélünk, mégis kevesen használunk tudatosan.
Értékesítőként mindig azt tanítottam, hogy a jó kérdés fél siker. A megfelelő hangsúly, a pontos időzítés és a másik emberre irányuló figyelem pedig meghatározza a beszélgetés minőségét.
De vajon mit csinál közben a kezünk? Segíti, amit mondunk? Megerősíti a gondolatainkat? Vagy éppen szembemegy velük?
Ebből a beszélgetésből azt vittem haza, hogy a gesztikuláció nem díszítőeleme a kommunikációnak. Része az üzenetnek.
Egy vezető beszélhet magabiztosságról, miközben a testével bizonytalanságot közvetít. Egy értékesítő mondhatja, hogy őszintén kíváncsi az ügyfelére, miközben minden mozdulata türelmetlenséget sugall.
És egy előadó is elveszítheti a mondat erejét azzal, hogy a mozdulatai nem támogatják azt.
Nekem ez volt az első nagy felismerésem: nem elég tudnom, mit akarok mondani. Azt is értenem kell, hogyan látszik rajtam.
A második lecke: a pozitív megerősítés nem hízelgés
Van egy elképesztő erejű eszközünk, amellyel sokszor meglepően rosszul bánunk. A pozitív megerősítés.
Sokan összekeverik a dicsérettel, a bókolással vagy a másik ember kegyeinek keresésével.
Pedig a valódi megerősítés nem arról szól, hogy mindenkinek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Hanem arról, hogy észrevesszük és visszajelezzük azt, ami valóban értékes.
Egy jól időzített, őszinte visszajelzés képes megváltoztatni egy beszélgetés légkörét. A másik ember könnyebben megnyílik, nagyobb biztonságban érezheti magát, és bátrabban vállalja a saját gondolatait.
Ez számomra különösen fontos tanulság volt. Mert értékesítőként, műsorvezetőként és üzleti kapcsolatokat építő emberként néha túlságosan a következő kérdésre, a következő célra, a következő eredményre koncentrálunk.
És közben elfelejtjük megmutatni a másiknak, hogy tényleg figyelünk rá.
A pozitív megerősítés nem gyengeség. A tudatos kommunikáció egyik legerősebb eszköze.
A harmadik lecke: a kommunikáció nem tehetség kérdése. Hanem tanulásé.
Ami Zsuzsában igazán lenyűgözött, az nem a televíziós rutinja volt. Hanem a tanítás iránti szenvedélye.
Az a szinte megszállott kíváncsiság, amellyel a kommunikáció működését, apró részleteit és új irányzatait kutatja.
Van valami egészen zavarba ejtő abban, amikor valaki egy hétköznapi mozdulat mögött képes megmutatni egy egész rendszert.
Amikor egy jelentéktelennek tűnő gesztusról kiderül, hogy jelentősége van. Amikor megértjük, hogy a kommunikáció nem egyszerűen beszéd, hanem érzékelés, figyelem, visszajelzés és hatás.
Zsuzsa nem egyszerűen tudja ezeket. Tanítani akarja.
És talán ez különbözteti meg igazán a jó kommunikátort a nagyszerű tanártól.
Az egyik képes hatni rád. A másik megtanít arra, hogy te is képes legyél rá.
Mit tanultam én ebből vállalkozóként és műsorvezetőként?
Három dolgot biztosan más szemmel nézek ezután.
Először: jobban figyelek a saját gesztusaimra. Nem szeretnék pusztán jól beszélni. Azt szeretném, hogy a testbeszédem is ugyanazt az üzenetet erősítse, amit a szavaim.
Másodszor: tudatosabban alkalmazom a pozitív megerősítést. Egy munkatárssal, egy üzleti partnerrel vagy egy interjúalannyal szemben is. Nem automatikus dicséretként, hanem valódi figyelemként.
Harmadszor: soha nem akarom elhinni magamról, hogy már mindent tudok a kommunikációról.
Mert azon a napon, amikor ezt elhiszem, elkezdek rosszabb kommunikátorrá válni.
A pofon, amit meg kellett kapnom
Évek óta embereket kérdezek. Olykor kényelmetlenül, néha provokatívan, de mindig kíváncsian.
Szeretem azt hinni, hogy én hozom zavarba a vendégeimet.
Demcsák Zsuzsának ehhez képest egyetlen óra is elég volt, hogy megfordítsa a szerepeket.
Nem megszégyenített. Nem kioktatott.
Egyszerűen olyan mélységét mutatta meg a kommunikációnak, amelyre nekem még rengeteget kell tanulnom.
És ez volt a legnagyobb ajándék.
Mert vannak beszélgetések, amelyek után okosabbnak érzed magad.
És vannak olyanok, amelyek után rájössz, mennyi mindent nem tudsz még.
Demcsák Zsuzsával az utóbbi történt.
Köszönöm azt a bizonyos pofont.
Régen tanultam ennyit egyetlen beszélgetésből.
Végvári Tibor
Sales Minds – Business Talk Show
A Sales Mindsban nem pusztán sikeres emberek történeteit keressük. Azt próbáljuk megérteni, mit tanulhatunk tőlük, amit már holnap használni tudunk a saját életünkben és vállalkozásunkban.